A hét verse · Klasszikus de kortárs · Magyar szakosok tollából · Mi írtuk · Szövegek

Egy évforduló közeleg… Egy versjátékot indítunk: vajon ki a szerző, mi a cím?

Tegnap váratlanul találkoztunk, Mellém állt az imádott városban. Észrevétlenül jött, s mi hallgattunk, Ő szállt halkan tova.   Bandukoltam éppen a víz felé, És szikrázott bennem a pillanat: Szürkék, szirmosak, bátrak, barnultak, Talán elhamvasztat.   Megérintett s fülembe duruzsolt, A körút is ettől lett reszketeg, Lassan hullott reám bágyadt lombja És vidám pernyeteg.   Semmi… Egy évforduló közeleg… Egy versjátékot indítunk: vajon ki a szerző, mi a cím? olvasásának folytatása

Szövegek

A protestáns ember képe

A reformáció 500. évfordulója sok mindenre adhat alkalmat: az emlékezésre, az értelmezésre és újraértelmezésre, a tükörbe nézésre, az összegzésre. Környezetemben többször felmerült mostanában, milyen is a protestáns ember. Valóban más, mint a nem protestáns? Csak vallási-erkölcsi kategóriákban különbözik másoktól? Másként szervezi életét? Más értékrend alapján cselekszik? Igazából nem tudom megadni egyik kérdésre sem a választ,… A protestáns ember képe olvasásának folytatása

Események · Szövegek

Arany Jánosra emlékezünk

1817. március 2-án született Arany János magyar költő, tanár, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Fél évszázados költői munkássága során számos jelentős lírai- és elbeszélő költemény, ballada, műfordítás és színmű látott napvilágot. A mai napon születésének 200 éves évfordulóját ünnepeljük, valamint erre a napra tehető az Arany János-emlékév kezdete. Szerb Antal: Arany… Arany Jánosra emlékezünk olvasásának folytatása

Magyar szakosok tollából · Szövegek

Magyar szakosok tollából #11

Kemenes Henriette: Tenyered tájai Első találkozásunkra elhoztad a kezeid. Sosem látott testvéreim voltak, te még idegen, s ők már rég barátaim. Fényeszöld körtelevéllel cirógatták arcomat, cukros örvényt csavarintottak a kávémba, kutattak a hajamba gabalyodott cserebogár után, cérnát téptek ruhám bomladozó szegélyéről, megpróbálták elcsípni a nyelvem, lássák, miért van ennyire felvágva, de fogaim élével találkoztak csak.… Magyar szakosok tollából #11 olvasásának folytatása

Magyar szakosok tollából · Szövegek

Magyar szakosok tollából #6

Szőke Tünde: A Rém Messziről hallom lépteit, Tudom, hogy ma sem kerül el. Megnehezül minden perc, Miközben lepereg az életem. Álmaimban látom magam: Anyám vállán gyermek vagyok, Csók a kedvesem arcán, Betű vagyok tiszta lapon, Kenyér és bor vasárnapon. De közelebb jött, érzem nagyon, Minden reményem elhagyom. Feketén zúdul a vér fejembe, Izzó keménység költözik… Magyar szakosok tollából #6 olvasásának folytatása

Magyar szakosok tollából · Szövegek

Magyar szakosok tollából #5

Földesi Csenge ezzel a novellával nyerte el a Várad folyóirat különdíját a 2016-os Tabéry novellapályázaton. A novella a Várad folyóirat 2016/6. számában lett publikálva, és végre a blogon is olvasható. Kinga mama öröksége Kinga mamát sosem ismertem. Meghalt nem sokkal azután, hogy én megszülettem. Mégis, mintha csak bennem élt volna tovább– legalábbis a család szerint.… Magyar szakosok tollából #5 olvasásának folytatása

Magyar szakosok tollából · Szövegek

Magyar szakosok tollából #3

Ónodi Krisztina: Lepkeszárnyakon Vagyok? – kérdezem. Mindig és sohasem. Lepkeszárnyak visznek. Köszönjünk a fénynek! Mosolyunk még ragyog. Hullámaink is nagyok. Vagyok? Talán. Sohasem. Örök változás az életem. Lépteink suhognak. Azok maradnak. Mindig emlékké szakadunk. Könnyes nevetésben ragyogunk. S milyen gyönyörű, összetett és egyszerű: Bennünk bont szárnyakat a végtelen! Csak integet a sok illanó jelen. És… Magyar szakosok tollából #3 olvasásának folytatása