Humor · Magyar szakosok tollából

Egyetemi hallgató

Az egyetemi hallgató a főemlősök családjába tartozik, ezen belül az emberfélék (Hominidae) közé sorolandó. Természetes élőhelye egy négyszögletű üreg, melyet kénytelen megosztani fajtársaival. Az üregben fészekszerű tákolmány jelenti számára a saját territóriumot. Szaknyelven ezt ágynak nevezzük. Az egyetemi hallgató gyűjtögető emlős, ágya körül található megbarnult banán, parfümök, müzli darabok, gyertyatartók, könyvek, edények, fülhallgató, ékszerek, testápoló krémek,… Egyetemi hallgató olvasásának folytatása

Humor · Mi írtuk

Diákhála

Köszönöm, Uram, A végtelenbe nyúló hajnalokat,  Melyek, már tudom, nem hiába voltak! Köszönöm, hogy meghallgattad imáimat,  És, hogy szerencsésen túléltem a vizsgáimat!  Köszönöm a jó jegyeket és a harminc kreditet, A tanáraim jókedvét, hogy tolluk jó jegyet írt! Tudom, sokszor ígértem, hogy ezután nem halogatok,  Most is megfogadom: ebben a félévben szorgoskodok.  Talán a következő… Diákhála olvasásának folytatása

Humor · Mi írtuk

Diákimák 2.

ZH előtti beszéd és könyörgés Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, magyari szakosok vagyunk. Mennyi malasztban (kegyelemben) teremté kezdetben [Úr] diákot, és küldötte őt vala universitasra. És mind[en] universitasban való kódexekből monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy könyv betűítül. De mondá neki, mért ne olvassál: „Bizony, [a]ki napon olvastatól könyvekbül, halálnak halálával halsz” és örök… Diákimák 2. olvasásának folytatása

Humor

Diákimák szesszióra 1

Hiszek a vizsgákban, Mindenható tanárban, szellemi tudás továbbadójában,  És magamban, ki egy éjszaka alatt lehetetlent akar, Ki azt hiszi, sikerülhet megtanulni egész félévnyit, kis idő alatt, Ki most lustasága miatt bűnhődik. Bűnhődik: meghúzzák. Majd újra próbálja,  Alászáll könyvek rejtelmeibe, harmadnapon föleszméle és elmene pótvizsgára.  Ottan ül a tanár előtt a tételt várva.  Hiszek a szerencsében. … Diákimák szesszióra 1 olvasásának folytatása

Humor · Mi írtuk · Szövegek

Tanárparódia

(A Másodévesek karácsonyi műsora) János Szabolcs: Már egy hete csak az adventre gondolok mindig, meg-megállok a kanyargó Körösnél: Leülök s akarok nagyon gondolkozni, Kéntelen lesz lelkem mindjárt fáradozni. Gondhozó órácskák mellett, Vígan illan életem; Gondűző borocska mellett Sors, hatalmad nevetem. És a bor vidám hevében, Füttyentek rád, diák! Szívemet, hol csak Dionüszosz lakik, A vágy… Tanárparódia olvasásának folytatása