A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri bábszínész osztálya
Móricz Zsigmond Árvácska című naturalista írását színházi adaptációban láthattunk a XI. HolnapUtán Fesztiválon. A művet a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem másodéves magiszteri bábszínész osztálya, hat rendkívül tehetséges színinövendék adta elő. Az eseményt Szigligeti Színház Árkádia Színházában mutatták be.
A darab központi élménye a trauma. A hat lány fantasztikusan adta át azt, ami ebben a műben benne van. Nagyon hitelesek voltak, s legmeglepőbb az volt az előadásban, hogy a báb, Árvácska, a végén már-már valós szereplővé vált. A bábszínészek mintha életet leheltek volna belé, s életre keltették, ahogy játszottak vele. Érdekes volt, hogy egyszerre hatan is ugyanúgy elő tudtak adni egy bábuval egy-egy jelenetet.
A mű befogadásához háttérismeretekre is szükség volt: akkor tudtuk azonosítani a jeleneteket, ha olvastuk a könyvet, vagy kicsit is ismerjük ezt a szomorú történetet. Viszont ha nem, akkor nehezebb volt a hanghatásokból azonosítani a cselekményt.
A jelmezek roppant egyszerűek voltak. Az előadás elején a bábszínészek fekete nadrágban és rövid ujjú felsőben jelentek meg, rajtuk pedig átlátszó nejlon zacskó volt, amivel el-eljátszottak. Később aztán egy kis borjút formáztak belőle, amit bábuként használtak fel az előadásban. Jobban örültem volna, ha valami korabeli, mindennapi ruhában jelennek meg.
Egy ilyen darabot nem könnyű sem fizikailag, sem lelkileg megjeleníteni. A hegedűn játszó lány külön dicséretet érdemel, hiszen gyönyörűen játszott a hangszeren, át tudta adni a nyomasztó, szomorú, szenvedő hangulatot.
A nézőteret nézve a nézők is ugyanazt élték át, mint én. Nagyon nyomasztó és keserves jelenetek voltak. Az előadók többször üvöltöttek torkuk szakadtából, majd zokogtak, hogy beleremegtek a falak. Sokan sírva is fakadtak a darab láttán, páran pedig el is hagyták a termet, mert nem bírták végignézni. Többször könny csordult a szemembe, máskor pedig felugrottam a széken, amikor hirtelen üvöltést hallhattunk.
Ha elvonatkoztatunk attól a ténytől, hogy ez egy szomorú sorsú gyerek története, melyen mindenki meghatódik, akkor a háttérben hat fiatal, tehetséges színinövendéket fedezünk fel. Gyönyörűen énekeltek, játszottak, mindent megoldottak. Díszlet terén is nagyon kreatívak voltak, hiszen legtöbbször saját maguk játszották el azokat is. A farmon lévő állatokat állathangokkal hívták elő, egy biciklis jelenetnél pedig maga az egyik lány volt a bicikli.
Megvolt az oka annak, hogy a darab 16+-os besorolást kapott. Felnőttként is küszködnünk kellett a felszínre törő érzelmeinkkel, hiszen az előadásmód valami csodálatos volt, egyben pedig nagyon megdöbbentő. Szerintem nem volt olyan néző, akit ez ne hatott volna meg, hiszen egy tragikus történtről van szó, ami mindnyájunkban sajnálatot váltott ki. Viszont el is gondolkodtatott azon, hogy becsüljük meg azt, amink van, és adjunk hálát azokért, akik szeretnek minket, és törődnek velünk.
Bogdan Bianka
olvasni. jó? 