A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat előadásában láthattuk a Hegedűs a háztetőn című darabot. Szatmáriként nagy elvárásokkal indultam az előadásra, és őszintén, felülmúlták minden elvárásom és elképzelésem. A rendező, Márkó Eszter, remek munkát végzett.
A darab egy musical, rengeteget énekeltek és táncoltak benne. Kimondhatom, profi volt. A hagyomány megőrzéséről szól, egy zsidó kisfaluban, melynek középpontjában egy szerető, gondoskodó apa áll, akit Rappert-Vencz Gábor alakít. Lányai pedig újra s újra nehéz döntés elé állítanak.
A zenei betétek jókedvre derítették a nézőközönséget, a telt házat. Megmelengette a lelkem, ahogy láttam a bólogató közönséget, a gyakran tapsoló kezeket. Már-már táncra perdültek volna, ahogy látták a színészek remek táncát, amit a koreográfus, Darabos Péter rendezett, nagyszerűen.
Mulatságos volt, mindenkit jókedvre derített, sokat nevettünk. Nyilván, a darabnak van egy szomorú háttere, hiszen a zsidók kilakoltatásáról is szó esik, viszont ezt is ironizáló humorral oldották fel. Amikor már a néző elkeseredne, elsütnek egy viccet, és egyből visszatér a jó hangulat.
A díszlet részletes volt, s nagyon hamar átalakítható. Meglepetésemre egy egész ágyat is a színpadra toltak. Megdöbbentő volt, milyen gyorsan tudták a díszletet váltogatni, sokszor észrevétel nélkül.
A jelmezeik korabeliek voltak, ami nagyon tetszett, hiszen még jobban beleélhettük magunkat a darab világába. Ezeket Kupás Anna tervezte. A történet követhető volt, mindenki megérthette, s jó kikapcsolódást nyújtott.
Bár kicsit hosszú volt, hiszen több mint három órát tartott. Közte egy kis szünettel, amikor a közönség arról beszélt, milyen jó, mennyire szórakoznak, s hogy megérte eljönniük.
A darabban többen is hangszeren játszottak. Jól beleillettek a musicalbe, s csodálatosan játszottak a hangszereken. Volt hegedű, nagybőgő, zongora, klarinét, harsona és dob is. Ők a Dinu Lipatti Filharmónia zenészei, kik még különlegesebbé tették a lakodalmi jeleneteket.
Fantasztikus előadás volt, amit állva néztem végig, hiszen − ismétlem magam − telt ház volt. De megérte. Ez a darab sokáig megmarad bennem a legkedvesebb élményként. Ezt nem csak én gondolom így, hiszen az előadást vastaps követte, s mindenki jókedvvel, elégedetten hagyta el a színházat.
Bogdan Bianka
olvasni. jó? 