Tegnap váratlanul találkoztunk,
Mellém állt az imádott városban.
Észrevétlenül jött, s mi hallgattunk,
Ő szállt halkan tova.
Bandukoltam éppen a víz felé,
És szikrázott bennem a pillanat:
Szürkék, szirmosak, bátrak, barnultak,
Talán elhamvasztat.
Megérintett s fülembe duruzsolt,
A körút is ettől lett reszketeg,
Lassan hullott reám bágyadt lombja
És vidám pernyeteg.
Semmi idő: a hőség rekkenő
S a városból nevetve távozott.
Megvolt, s a dermedt folt még perzselő
Fájó árnyat hagyott.
olvasni. jó? 