kiterjedés Szenderák Bence összehúzódás, mikor megjelensz, ketten a lehető legkisebb térfogatban. csak a porcok ropognak, hideg ágak, zárványok a szervezetben. dermedjenek meg a fák. a kutyák, ahogy az ujjak gémberednek. testmeleg ól, a réseken befolyik a tél. nem akarom, hogy legyél, és én sem akarok. sűríteni minden anyagot, míg ki nem lép belőlünk az idő… Klasszikus, de kortárs: Szenderák Bence olvasásának folytatása

Zaj Kiss Judit Ágnes Kislánykoromban a gúny s a feszült igyekezet, hogy jó legyek. Hiába. A lázadás, mely éppen csak lehűlt, most mélyen fortyog bennem, mint a láva. A szerelemnek hívott tévelygések, a kín horga, min vágy volt a csali, és bölcs lettem, de süket, mint a vének, vagy zaj van, az Istent nem hallani.… Klasszikus, de kortárs: Kiss Judit Ágnes olvasásának folytatása

Fehér ing, drapp ruha Simon Márton Petri György emlékének, szeretettel Egy nőnek nem mondhatod, ha megkérdi – ahogy szokta is – hogy nem, kedves, nem szeretlek, most épp semmit sem ér- zek (fáj a fejem) szorít és fojto- gat az életem, mint egy kinőtt garbó, mert még látszom, de ami voltam, már eltűnt, mint kavicson… Klasszikus, de kortárs: Simon Márton olvasásának folytatása

Monokróm dialógus Szendrői Csaba – A nap az most lemegy, vagy feljön? Olyan rohadt egyforma már minden. Az is egyfajta semmi. – Jegyezd meg, a semmi a tökéletesség legkönnyebben elérhető formája. – kár, hogy az érzékelés, s vele én, mindig ott vagyunk, ahol valójában a semminek kellene lennie. – vagyis a semmi az mindig jövő idő,… Klasszikus, de kortárs: Szendrői Csaba olvasásának folytatása