Klasszikus de kortárs

Klasszikus, de kortárs: Szendrői Csaba

Monokróm dialógus

Szendrői Csaba

– A nap az most lemegy, vagy feljön? Olyan rohadt egyforma már minden. Az is egyfajta semmi.
– Jegyezd meg, a semmi a tökéletesség legkönnyebben elérhető formája.
– kár, hogy az érzékelés, s vele én, mindig ott vagyunk, ahol valójában a semminek kellene lennie.
– vagyis a semmi az mindig jövő idő, mert a semmit lejegyezni nem lehet,
miképp létezni sem utána.
– viszont akkor a szürke mégis egy szín. A semmit csak szürkének képzelheted el, ahogy kioltja egymást fekete és a fehér.
– a semmiről csak azok tudnak biztosat, akik végül nem születtek meg.
– de te beszélsz!
– én te vagyok, és nem beszélek. Csend van,
– lehet tudni bármit is a nemlétezés állapotában?
– természetesen nem.
– összezavarsz.
– összezavarod magad.
– te a múltban nem születtél meg, vagy a jövőben fogsz nem megszületni?
– épp most nem születek meg,  hogy elmondhassam, amit tudok a semmiről. Csak, hogy ne félj, majd ha már nem leszel. Ahogy nem féltél akkor sem amikor még nem voltál. A semmiből a semmi felé tartunk, és közben a semmin gondolkodunk. Vagy épp attól félünk. Ilyen ez, a semmit nem viseli el a tudat. A semmi az a pont ahol a végtelen körbeér.
Te félsz?

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s