A hét verse · Magyar szakosok tollából · Mi írtuk

És ez vajon melyik?

Ingoványon mendegélek:

Régi, vad földön gyomnövények.

Jártas vagyok, nem tévelygek,

Itt, ez saját büszke telek.

 

Horgasztom fejem a talajig:

Lent szemez érintetlenül.

Oh, ti vad, hatalmas gyomok,

Jó belőlünk ki nem kerül?

 

Fojtogató liánok közt

Álmodom a jóról egyedül,

A szentet figyelem halkan,

De megcsavar ott belül.

 

Mindenki hallgat. A gazok

Mélybe rántanak, temetnek,

Míg nevetőn rám vigyorog

S e vad tájban lengek.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s