A hét verse · Magyar szakosok tollából · Mi írtuk · Rólunk

Itt az utolsó szöveg. Nem véletlenül pont ma …

Indulunk az elmúlás fele,

Kín-zokogva, egymást üldözve,

Két megviselt, szerelmes halál.

 

Más tolvaja van azon Napnak,

Hallom hangját vidám kacajnak,

Tobzódik a csókuk küzdelme.

 

Innen megyünk, sietve megyünk,

Majd valahol messze meglelünk,

Felcsapzottan, de érzelmesen.

 

Ez végső közös ütközetünk:

Egymást fáj meg- s eleresztenünk,

És enyészünk múló pamlagon. 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s