Indulunk az elmúlás fele,
Kín-zokogva, egymást üldözve,
Két megviselt, szerelmes halál.
Más tolvaja van azon Napnak,
Hallom hangját vidám kacajnak,
Tobzódik a csókuk küzdelme.
Innen megyünk, sietve megyünk,
Majd valahol messze meglelünk,
Felcsapzottan, de érzelmesen.
Ez végső közös ütközetünk:
Egymást fáj meg- s eleresztenünk,
És enyészünk múló pamlagon.
olvasni. jó? 