Uncategorized

Lépések a hídon

48329402_285187615534984_8282461598426071040_nKulcsár Edmond írása (angol – magyar szak, II. év)

 

„Nos, akkor mit is jelent a nyissa ki a száját a mindennapokban? Ez nagyon egyszerű: figyeljünk az artikulációra, azaz bátran ejtsük ki a hangokat (arról majd külön írunk, ki kell-e ejteni minden egyes hangot)! Ez egy kis ajaktornát igényel csak: tudatosan figyeljünk beszéd közben arra, hogy különböző hangoknak megfelelően kerekítsük, csücsörítsük, résre húzzuk stb. az ajkainkat. Higgyék el, utána csókolózni is sokkal könnyebb!”

-Magyari Sára

Talán ez az idézet jellemzi legjobban Magyari Sára Takázás című kötetét, aminek bemutatására az immár ötödik alkalommal megszervezett Adventi szalon eseményén került sor a Partiumi Keresztény Egyetem főépületében. A bemutató Szilágyi-Varga Zsuzsa konferálásával, beszélgetés formájában zajlott. Gyertyák hangulatvilágításában és mézeskalácsban gazdag, családias atmoszférában Horváth Gizella (a kötet egyik lektora), illetve Szűcs László (a kötet szerkesztője) beszélgetett a szerzővel a kötetről, annak tartalmáról, struktúrájáról, és igazából mindenek felett az üzenetéről, szándékáról.

Az idézethez visszacsatolva, a kötet jellemzése közel sem ennyire egyszerű, hiszen szerkezetét tekintve három többé-kevésbé eltérő megszólalású részből tevődik össze, melynek alcímei: Viszonyítás, Nyelvvész és  Lebegők.

Az első rész a magyarországi E-Nyelv Magazinban publikált rövid történetek, tapasztalatok gyűjteménye, melyek leginkább nyelvészeti kérdéseket feszegetnek, magyaráznak meg vagy esetenként vetnek fel (lásd pl. a Társalgási tabutémák ünnepekkor című szöveget). Itt ütik fel a fejüket talán a leginkább azok a regionális nyelvi tapasztalatok (gondolok itt nemcsak a többnyelvű közegre, s ezen belül a román és magyar nyelvi kapcsolatokra, hanem kifejezetten a magyar nyelv különböző dialektusai közötti különbségek problematikájára is ebben a régióban), amelyeket erőteljesen “érezhet a bőrén” minden nyelvi-kisebbségi helyzetben élő polgár Erdélyben, itt a Partiumban vagy akár a Bánságban. A kérdések felvetése nem rendelkezik feltétlenül mindenhol negatív visszhanggal (sőt, erőteljes hangsúlyt nyer az, hogy a szerző abszolút nem érzi és érezte magát kisebbségi helyzetben például Temesváron), ugyanis minden esetben a megoldáskeresés és megértetés a szándéka, illetve a békés együttélés lehetősége van a középpontban.

48340022_768945023448082_4638792368781262848_n

A második rész a mure.ro, illetve a Romániai Magyar Sajtó Nyelvvész rovatába publikált szövegeket tartalmazza. Itt leginkább a sajtóval kapcsolatos problémák, a sajtónyelv kérdései vetülnek fel; mi az, amit írhatunk/mondhatunk, és hogyan tegyük azt. Az előző részhez hasonlóan itt sem nyers a közlésmód: a mindennapok általános tevékenységeihez kötődik szinte minden tapasztalat és megállapítás (Horváth Gizellát parafrazálva olvasás után azon gondolkoztam, hogy mi az, ami nem történt meg Magyari Sárával), bár itt jelentősen nagyobb mértékben lelhető fel a tanítói szándék.

A harmadik, Lebegők c. rész ezektől eltérően sokkal lazább hangvételű, közvetlenebb és szubjektívebb, véleményeket formáló (Báránykérdés: enni vagy nem enni) és tanácsokat adó (Rendelt idő) szövegeket tartalmaz.

48336074_993793087476240_1401765480171044864_n

A kötetben ezek mellett, mindhárom részben átfogóan több hang szólal meg, ahogy azt Szűcs László is elmondta a bemutatón: a tanár, az újságíró, a szépíró, illetve Horváth Gizella elmondása, és az én saját olvasói tapasztalatom alapján is, a nő és legfőképp a nyelvész. Azáltal, hogy nyelvészeti kérdések vannak megközelítve rövid történeteken keresztül (hol a mindennapokból kiragadva, hol a sajtó nyelvhasználatát megfigyelve), mindezek pedig egy (ismét a lektort idézve) „Sárás”, ironikus, néhol szarkasztikus megszólalásmóddal keverednek, végül minden esetben megteremtik a tanulságlevonás lehetőségét. Ezek, valamint a román-magyar nyelvi összehasonlítások (nyelvi relativizmus; hogyan tükröződnek a nyelvben a gondolkodásbeli eltérések) révén a kötet nagyon jó segítség lehet egy fordító vagy fordítást tanuló ember számára is, de maga a tény, hogy a történetek, tanulmányok különböző felületekre íródtak (rövidek és tartalmasak), teljesen élvezhető és könnyen olvasható írásokká teszi ezeket bárki számára (mondhatni, nehéz letenni a könyvet).

Itteniként, egy többnyelvű közösség tagjaként, úgy gondolom, hogy az ezen kérdésekkel való foglalkozás, a felvetülő problémák gyökereinek megkeresése és a megoldásra való törekvés nagyon fontos lenne mindenki számára, annak érdekében, hogy konfliktusokat elkerülhessünk (gondoljunk például a nemrég történt vandálkodásokra, a helységnévtáblák magyar feliratainak összefirkálására), s ha már Trianon egybezárt minket, tanuljunk meg együtt élni. Véleményem szerint az ebbe a könyvbe összegyűjtött rövid tapasztalatok mondanivalója egy-egy apró, bár határozott lépés ennek irányába, s igazából ezt a két nyelvűs és a két kultúra közti híd szerepet tükrözi a cím is (tóka mint hídszerűség) a bevezetőben leírt magyarázat szerint.

hhhhh

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s