Lipták Vivien Gabriella vagyok, tizenkilenc éves és a Partiumi Keresztény Egyetem elsőéves magyar–angol szakos hallgatója. Szatmárnémetiben születtem, a város központjában nőttem fel, mely igazán csendes, békés környéknek bizonyult. Néha az egyedüli zajforrás én és a gyerekkori barátaim voltunk, hiszen imádtunk kergetőzni és különböző gyerekdalokat hangosan énekelni. Szüleim legkisebb lánygyermeke vagyok. Tanulmányaimat a város egyik legkülönlegesebb iskolájában végeztem, teológia szakon, ahol kivételes baráti kapcsolatokra tehettem szert, tanáraimnak köszönhetően pedig izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat tanulhattam. A középiskolai magyartanárom gyakorolt rám különösebb hatást, amikor egyik óra alkalmával Az arany ember című regényről mesélt. Beleéléssel, izgatottsággal és csillogással a szemében beszélt egy olyan műről, amelyet negyven éven keresztül tanítania kellett. Magával ragadott az a mérhetetlen lelkesedés és szenvedély, amit közvetített, akkor és ott döntöttem el, hogy a magyar irodalom minden rejtett bugyrát meg szeretném ismerni. Ennek ellenére kutatási témám a tánc mint kommunikációs forma lett. Úgy sejtem, érdekes információkkal gazdagszom majd a férfi és női viselkedési módokat illetően, ha a tánc felől közelítünk.
A szakkollégium számomra ezeknek az információknak az alaposabb feltárásában segít.
olvasni. jó? 