Újoncosan kéne már írni valami általánosat, valami elgondolkodtatóan ál-talányosat leköszönőként, “mellveregetve” állítani mekkora szerkesztőzsenivé váltam, miközben a kezdetinél kezdőbbként végzem. Áradozni szövegbőségről, ezernyi sikeresen elindított új rovatról, korszakalkotó változtatásokról; államvizsga előtt erre sincs idő. Végszóval átadom a posztot másnak – rögtön két új személynek. Búcsúszövegként ennyire futja. Szimbolikusan helytöltő. De: Esküszöm, hogy ezt az egyet beleszerkesztem… Akkezdettel végzem olvasásának folytatása