Szakkollégiumunk vendégelőadója, dr. Bácsi János (Szegedi Tudományegyetem) tartott interaktív előadást Beszédfejleszés komplex fejlesztési keretben: diszlexia címmel. Az előadás elején egy kisebb elméleti eligazítást kaphattunk a diszlexia tárgyában és annak fajtáiról, kezeléséről. A diszlexia olyan olvasási zavar, mely gyermekkorban jelentkezik és kialakulásának több oka is lehet (például: családi deprimáció). Az elméleti kereten belül láthattuk azt, hogy a beszédfejlesztésnek több területe is van, nem csupán a nyelvhasználat: hallás (a rossz hallás egyenlő a rossz olvasással), mozgás, ritmus (a tanár úr itt megyjegyezte, hogy tudunk táncolni, van, aki mindenre, van, aki semmire 🙂 ), taktilitás, emlékezet, gondolkodás, képzelet.
Az előadás fennmaradt részében pedig interaktív módon kipróbálhattunk olyan fejlesztési módszereket, amelyeket alkalmaznak a diszlexiásokon. Spontán beszélgetést, légző- és artikulációs gyakorlatokat, taktilitást, ritmusgyakorlatokat, szövegértést és játékos feladatokat próbálhattunk ki. Folyamatosan mozgásban lehettünk, egyáltalán nem unatkoztunk, és rengeteg új dolgot tanulhattunk! A tanár úr szakmaisága, egyszerűsége és kedvessége szintén érezhető volt az egész alkalom alatt.
A vendégelőadás előtt Magyari Sára tanárnő idézett egy kérdést, amin elgondolkodhattunk: „Férfi-e az, aki nem teszi jobbá a világot?” Kicsit kitágítanám ezt, hogy kedves olvasóink is közel tudhassanak jönni ehhez a kérdéshez: Ember-e az, aki nem teszi jobbá a világot? Engem ez a kérdés fellelkesít, és felbuzdít, hogy amilyen értékeket képviselek, és minden tehetségemmel ezt a világot jobbá tehessem. Ahogyan ez a vendégelőadás is arra buzdít: fejlesszünk, segítsünk ott, ahol kell és lehet!
Szabó Kriszta, magyar szak, III. év
olvasni. jó? 