Beszámolók · Képek · Rólunk

Mókás pukkantás

Apukám lelkipásztor. Bár vakáció van, ma a szokásosnál korábban kellett kelnem, mivel fura emberek jöttek hozzánk. Nemsokára már a bihari földvár romjain szaladgáltam a hugival. Itt voltak régen a székelyek, mielőtt Udvarhelyre mentek volna, eközben mi lila virágcsokrot kötöttünk. Síterben az apukám elmesélte a templom történetét. Ez egy nagyon hűvös hely volt, ezért inkább körülötte játszottam egy édes kiskutyussal. De persze a felnőttek nem fáztak.

Ezután hazamentünk Szalárdra, ahol apukám megmutatta az ottani templomunkat. Már nagyon éhesek voltunk, de szerencsére a vendégeknek külön is főztek. Apukám megígérte, hogy anyának nem fogja elárulni, hogy nem ettem meg a levest. Ezután a vendégeink fölmentek a templomtoronyba is, ahol én még sosem jártam.

Hegyközszentimrén új kápolna és kilátótorony épült. Ezt is megnézték. Ezután a pincesorra mentünk, ahol krumplis palacsintát ettünk. Az egyik bácsi bemutatta a pukkantóst. Én igazából nem értettem a játék lényegét, ami az volt, hogy a bácsik vizes bort ittak. Ez arról szólt, hogy borra öntöttek vizet, amire rácsaptak, s utána habzó borként megitták. Voltak bácsik, akiknek ötször is pukkantottak. Ettől mindenkinek jó kedve lett. Fantával ez nekem nem sikerült. Sajnos a nap hamar véget ért. Ők visszamentek Magyarországra, én pedig hazamentem az apukámmal.

Herpályi krónikás

Kreiner Tímea és György Albert

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s