Magyar szakosok tollából

Boldognak lenni már túl mainstream?

Dsida Jenő egyik versét olvastam, és nagyon örültem, hogy végre egy olyan verssel találkozom, ami az élet, a világ apró szépségeit ragadja meg, aminek örülni lehet, ami feloldja a folytonos feszengést. A líceumi évek alatt, sőt egyetemen is mindig olyan versekkel találkoztam, amelyek halálhörgéssel, a lét pillanatnyi buborékával, minden egész eltöröttel, csonka holdakkal ijesztgetnek, és figyelmeztetnek, hogy úgy sincs minek örülni, úgyis meghalunk. A fiatal boldog pajkos nyár véget ért, itt az ősz, jön a tél, az elmúlás, az öregség stb.
Értem én, hogy jaj de rossz, és tragikus, de úgy sejtem, itt ennél többről van szó. Szinte mintha ciki lenne vidám, kedves dolgokat írni… Csoda, hogy Dsida nem tartott kortársaitól, nem tartott a “Jaj Jenő, hagyd már azokat a virágokat meg tündéreket, meg micsoda beszéd az, hogy nincs hiba a világban. Különben is, hagyd már azt a kutyát, gyere inkább kávézni velünk, versenyezzünk, ki talál ki több metaforát a halálra ma este…” – féle kommentároktól.
Le a kalappal azok előtt, akik nem tartanak a mainstreamnek tartott dolgoktól, meg tudnak feledkezni a halál közelgő árnyékától, és örülni tudnak egy délutáni sétának, a friss levegőnek, a világnak. Ha volna tehetségem a költészethez, biztosan arra használnám, hogy egy kis vidámságot, kedvességet csempésszek az emberek mindennapjaiba.

Pikó Stefánia

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s