Beszámolók · Képek

Hogy is van ez? – „A hír szent, a vélemény szabad!”

Debrecen. Tavaly könyvtár, idén újság. De miért is? Úgy éreztem ki akarom próbálni magam egy teljesen más világban, más környezetben és más elvárásokkal szemben. Elszökni a könyvek mámorából és megismerkedni a mindennapi élet szövegmódjával, elvárásaival. Örökké a szívem csücske marad Debrecen, ahol annyiféle impulzus ért, úgy szakmailag, mint emberileg. Így kérdés sem volt, hogy idén is ott töltöm szakmai gyakorlatom időszakát, három hónapot a debreceni Hajdú–bihari Napló megyei lapnál. Kilencven pezsgő nap, avagy három lüktető hónap a cívisvárosban. Az első héten úgy éreztem magam, mint egy háromgyerekes anyuka, kinek egyik gyereke egy megyei hirdetés, másik egy rendőrségi ügy és a harmadik egy interjú volt, akik mindhárman egyszerre „rágták” a fülemet. Nehéz volt megszokni, de lassacskán kezdtem megszeretni, hogy mindegyik nap más és más volt, mindegyik nap különböző feladatokkal láttak el. Több mint hetven anyagot írtam a három hónap alatt, melyek nagy része, szerkesztői felülbírálás után meg is jelent az újságban. Hatalmas élmény volt minden alkalom, amikor megláttam a cikkemet az újságban, az én saját szellemi termékemet.

 

Karakter számban mérni a világot

Minden nap a heti felelős szerkesztő által megtartott értekezlettel indult, a heti, illetve napi teendőket megbeszélve. Ekkor osztották ki a rám mért feladatokat, hol eseményre kellett kimennem, hol pedig interjút, riportot, kishírt kellett készítenem.Minden alkalommal egy bizonyos karakterszámú írást vártak el tőlem a nap végére. Rengeteg mindennel megismerkedhettem, eleinte nehéz volt megszoknom azt, hogy különféle rangú és pozíciójú egyénekkel kellett interjút készítenem, már a megszólalással is gondom volt, de aztán ez egyre fejlődött.Több alkalommal kellett telefonos, vagy élőben történő beszélgetést csinálnom. Leghatalmasabb élményem az volt, amikor interjút készíthettem az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarországot képviselő Pápai Jocival.

Kapcsolatot felvenni az utca emberével

Majdnem mindegyik lapszámban volt egy „Megkérdeztük” rovat, amikor is hol a belvárost járva, hol pedig egy adott település utcáin, hat ember véleményét kérdeztük meg mindig más és más kérdéssel kapcsolatosan. Ilyen kérdésekkel mint: „Szerinted milyen a jó dinnye?” „Milyen gyakran kerékpározol?”. Ez a feladatot volt az, amit leggyakrabban a gyakornokok végeztek el.Mindezek mellett több alkalommal is voltunk megyejáráson, amikor egy újságíró és egy fotós kíséretében birtokunkba vettük a megyét és több település polgármesterével beszélgettünk adott témákban. Az anyagokat mindig felvettem hangfelvételre, amiből aztán megbízhatóan tudtam dolgozni. Politikai, kulturális, közéleti, településekkel kapcsolatos sajtótájékoztatókon is rendszeresen részt vettem. Az írásaimat közösen a szerkesztőkkel újraolvastuk, belejavítottunk, a nyelvi hibákat megbeszéltük, így akarva-akaratlanul is minden alkalommal tanultam valamit.

Köszönöm az Erasmus+ programnak, hogy lehetőséget kaphattam, arra hogy kipróbáljam magam ebben a világban is! Köszönöm azoknak az embereknek, akik mindenben a segítségemre voltak, tanítottak és befogadtak engem!Az átélt három hónap után másként fogok tekinteni minden napilapra, és az újságírókra is egyaránt, tudva azt, hogy mennyi energia, munka és erőfeszítés árán születik meg egy újság nap mint nap.

Köszönöm Debrecen, ismét nem csalódtam! HBN–BK

U.i. Beszámolómat, a debreceni Hajdú–bihari Naplónál tanult cikk formájában kívántam nyilvánosságra hozni. 🙂

Bánházi Kitty

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s