Beszámolók · Események

Tanárnő Converse-ben: valaki, akinek nem csak a cipői sokszínűek

A Janus Pannonius Szakkollégium immár ötödik alkalommal rendezte meg a tanárok és diákok által közkedvelt Pályám emlékezete című eseménysorozatot április 14-én. A szakkollégium tagjai ezúttal úgy döntöttek, hogy vezetőjüket, Biró Annamária tanárnőt ejtik áldozatául ismét jól megszerkesztett kérdéseiknek. A beszélgetést Földesi Csenge és Kolumbán Adrienn vezette. A helyszínt és a technikát ezúttal is – szinte már az esemény törzshelyévé vált – Silent kávézó biztosította.

A tanárnő sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Janus Pannonius Szakkollégium vezetésén kívül az Erdélyi Múzeum-Egyesület felelős kiadója, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa, valamint a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszék Erasmus-koordinátora is. Ancsa szándékosan nem élt azzal a jogával, hogy az est kérdéseit előzetesen átgondolja, a szinte minden munkakörére vonatkozó válaszait spontán, de nagyon határozottan és bőven kifejtve adta meg közönsége számára.

A Szatmárnémetiből származó tanárnő elmondta, hogy nem tudatosan készült bölcsész karrierjének kiépítésére. Kémia-biológia osztályban érettségizett, szülei elképzelésének engedve orvosi pályára készült. Ezen kívül nagyon vonzotta az informatika is, büszkén emlékezett vissza arra is, hogy az általános iskolai évfolyamában összesen két lány vette fel ezt a tantárgyat, ezek közül ő lehetett az egyik, amivel már akkor is sikerült kivívnia a népszerűséget. A hallgatók persze nem térhettek ki az elől sem, hogy mégis hogyan lehet a tanárnő múltbeli és jelenbeli érdeklődése között ilyen érdekes váltás és különbség, miért választotta mégis a bölcsész pályát. Ancsa elmondta, hogy osztályában nagyon erős volt a német oktatás, és magyar tanárnője is nagy hatással volt rá döntésében. Egy másik fontos tényezőt és kedves emléket is megosztott velünk: a szatmári Kölcsey Ferenc Gimnázium szervezésében részt vett egy irodalmi esten, ahol az utolsó padsorban sietett magának helyet foglalni. Csak akkor döbbent rá, hogy valójában az első sorba sikerült leülnie, mikor szemben találta magát Mészöly Miklóssal, Kukorelly Endrével és Polcz Alaine-nel, amely szintén segítette pályaválasztásában. A közönséget is megmosolyogtatta az az eset, amikor az akkori este további részét a kölcseys diákoknak tiltott szórakozóhelyen töltötték Kukorellyvel, mivel az írónak erről az „íratlan szabályról” nem volt tudomása, boldogan mesélte el az eseményeket a gimnázium igazgatójának.

Ancsa a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar-német szakon. Azt is megtudhattuk, hogy ekkor még nem volt szándékában tanári pályára lépni, bár a végzettséget megszerezte, (a szó szoros értelmében) nagy árat kellett azért fizetnie azért, hogy a diplomát kézhez is kapja: mivel évekig nem vette át, archiválták azt. Megtudhattuk továbbá, hogy Ancsát nem a tapasztalatlanság és a bizonytalanság tartotta vissza a tanári szakmától: tehetségét már 12 évesen is bizonyíthatta azzal, hogy úszás órákat tartott (nála sokkal idősebbeknek is). Mosolyogva gondolt vissza arra a tényre is, hogy az első fizetését a Barbie babájára költötte.

Nem csak a tanári létet tapasztalhatta meg nagyon fiatalon. Az EME kiadónál is több rangidős kételkedve fogadta, nemcsak női neme, hanem fiatalabb kora miatt is. Ancsának azonban sikerült itt is bizonyítania, olyannyira, hogy egy kötetben elírt évszám miatt beadott felmondását a kiadó nem fogadta el.

Ezen kívül azt is megosztotta a résztvevőkkel, hogy egyetemünkön kedves volt évfolyamtársai hívására vállalt állást. Elmesélte azt is, hogy egyetemistaként kihasználta az ösztöndíj nyújtotta lehetőségeket, sokat utazott, ez a tevékenység pedig mai napig kedvencei közé tartozik. Elmondása szerint nem tud sokáig „egy helyben maradni”. Álomvárosa Bécs, az itt átélt kollégiumi élményekről, tűzriadókról, és az orosz maffiával való „majdnem szórakozás” eseteit a hallgatóság is jó kedéllyel fogadta.

Ancsa elárulta, hogy kapcsolódva előző kutatási munkájához, ami a magyar-német viszony a 18-19. században, jelenleg újra kutat, ugyanezt az érdekes kapcsolatot vizsgálja a 20. századra vonatkozóan.

Az est végén már egy kicsit a magánélet felé fordultak a kérdések, ami az eddigi jó hangulatot még oldottabbá varázsolta. A tanárnő bevezetett minket a teknősnevelés rejtelmeibe, saját Teki névre hallgató mocsári teknősének szokásait is ismertette, valamint azt is elárulta, hogy szabadidejében újabban előszeretettel növényeket is nevelget.

Így zajlott dióhéjban az ötödik Pályám emlékezete. Ancsát több kedves ismerőse is megtisztelte jelenlétével. Hajdani kedvenc kollégája Keszeg Anna sajnos nem tudott eljönni, de külön kérését a tanárnő teljesítette, és pár szóban visszaemlékezett közös pillanataikra is.

Szőke Tünde Ilona

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s